– Kezdjük egy furfangos kérdéssel: szabadrúgásnál hány méterre kell állnia a sorfalnak?
– Mi ebben a furfangos? Amúgy, ha gondja van, kérdezze meg Bozókyt – mondja Gyárfás Tamás, a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra pályázó magyar
szervezőbizottság elnöke, aki nem mellesleg a MOB alelnöke és a Magyar Úszószövetség első embere is.
– Nem is tippel?
– Mire?
– Hogy hány méter?
– Tudja, mit, megveszem önnek a szabálykönyvet, olvassa el nyugodtan, addig én is dolgozom.

– Látja, pedig tisztázhattuk volna, hogy Gyárfás Tamás otthon van-e a fociban.
– Gondolja, hogy ezen múlik a horvát–magyar pályázat sikere? Ha igen, akkor mindjárt két szabálykönyvet veszek. Egyet önnek, egyet magamnak.
– Komolyra fordítva a szót. Miért vállalta el: presztízs, üzlet vagy pedig hazafias fellángolás?
– Az MLSZ és a liga már-már egyetlen kérdésben sem tudott szót érteni. Csalózták, köpködték is széthúzott. Aztán csodák csodája, egy kérdésben mindenki egyetértett. Együtt kértek fel. Ha nemet mondok, mert féltem a – hogy is mondta? igen, igen… – presztízsemet, vagy elvon az üzlettől, akkor mit szólt volna? Én tudom. Azt mondja, hogy ebben a paliban nincs egy csöppnyi hazafias érzés sem.

– Kétségtelen, egy jó pontot már elkönyvelhet: egy asztalhoz ültette Gyurcsány Ferencet és Kósa Lajost.
– Én nem… A miniszterelnök meghívta az újonnan felállt bizottságot. A bizottság pedig fegyelmezett. Valamennyi tagja a megadott helyen és időpontban megjelent. Az MLSZ elnöksége és a liga civódott egymással. Gyurcsány Ferenc és Kósa Lajos érdemi megbeszélést folytatott.

Az új stadionok így is, úgy is felépülnek

– Az Európai Úszóligánál kis túlzással már csak akkor pályáztatnak meg kontinensbajnokságot, ha Gyárfásnak nem kell. Felnőtt, ifjúsági, rövid pályás Európa-bajnokság – mind-mind nálunk. A foci azért más kategória.

– Miért becsüli le a világcsúcstartó Cseh Lacit? Vagy az olimpiai bajnok Kovács Ági nem tetszik? Mitől más kategória a foci?

– Tisztelem, becsülöm a magyar úszóklasszisokat, ám csak arra akartam utalni, hogy amíg egy úszó Európa-bajnokságot megkaptunk egy fel nem épült uszoda ígérete alapján, addig a labdarúgásban ez nem így megy.
– Miért? Ön tud egyetlen nemzetközileg elfogadott, Európabajnoki színvonalú magyar labdarúgó-stadionról? Egálban vannak az úszókkal.

– Ez a legnagyobb baj. Harmadszor kandidálunk, makettből készült tucatnyi, ám stadionból egy sem. Most is csak akkor épül, ha nyerünk?
– Menjünk sorjában! Az előny, hogy már harmadszor próbálkozunk. Ezt a döntéshozóknak értékelniük kell. A pályák akkor is felépülnek, hogy ha nem mi nyerjük meg a pályázatot. Éppen a korábban említett Kósa Lajos fejtette ki, nincs visszaút. Székesfehérvár már majdnem kész, Győr nekikezdett, Debrecen határozott. A Puskás Ferenc Stadion ügyében is megvan az állásfoglalás. Így nem maradhat. Annyi a különbség: ha nem nyerünk, akkor például Debrecennek tizenkettő-tizenötezres stadionja lesz, ha győzünk, akkor minimum harmincezres. A kormány a kettő közötti különbséget fizeti.

– Tegyük fel, december nyolcadikát írunk, és Nyonban vagyunk. Gyárfás Tamás prezentál, és mondjuk a spanyol végrehajtó bizottsági tag megkérdezi: Mister Gyárfás, miért Magyarország és Horvátország, miért nem Olaszország vagy a lengyel–ukrán páros?
– Ez esetben a spanyol szakvezetőre igazán figyelni kell, mert az UEFA-ban alighanem akkor látjuk utoljára. Ilyen csacsit nem tartanak meg. Tőlem nem várja ott senki sem, hogy az olasz és a lengyel–ukrán pályázatot a magyar–horváttal szembesítsem. De ha mégis, akkor azt felelném, az olaszok Európa egyik legjobbjai. Ők, a németek, a franciák vagy senor Angel María Villar Líona, éppen az ön országának játékosai lassan fényévekre vannak tőlünk. Tisztelt alelnök úr, mi a célja az UEFA-nak? Hogy az úgymond erősek és a gyengébbek között még nagyobb legyen a távolság, vagy inkább ön mint a sportág meghatározó személyisége azt szeretné, ha a kicsik felzárkóznának, ha tömörülne a mezőny, ha többen erősítenék Európa labdarúgását? Tudja, senor, a magyar futball egykor nagy volt. Három olimpiai bajnokságot nyertünk, kétszer voltunk világbajnoki ezüstérmesek, és szeretnénk egyszer újra azok lenni. Már csak Puskás Öcsi miatt is. Tartozunk a nagy elődöknek ennyivel. Amúgy a Real Madrid egykori sztárja a hírek szerint egy kicsit jobban van. A családja is nagyon szorít értünk. Folytassam? De mintha Johansson elnök úrnak is lenne kérdése...
– Aranyos, ahogy így eljátszotta.
– Ön mondta, hogy december nyolcadika van.

Bárki bármit mond, kitart csányi mellett

– Mindamellett gyanítom, senor Angel María Villar Líonát – miután megtörölte könnyes szemét – tán az is érdekelné, hány stadion épül, van-e megfelelő szálláskapacitás, milyen az úthálózat, és egyáltalán mennyi hasznot hozhat a rendezés az UEFA-nak.
– Senor A. M. V. L. természetesen korábban megkapta írásban a benyújtott horvát–magyar pályázatot, hiszen ennek leadási határideje május harmincegyedike volt.

– Gyárfás Tamás mint a magyar labdarúgás élharcosa. Még szokni kell…
– Mi a kérdés?
– Hirtelen megszerette a mi kis focinkat?
– Egykor a Ferencváros újonnan megválasztott elnökétől megkérdezték: milyen drukker? Azt mondta: Honvéd. Hogy is van a Média Markt-hirdetés? Hülye azért nem vagyok… Tőlem most ne várja, hogy a legkisebb mértékben is elhatárolódjam a magyar labdarúgástól. Közös ügyünk lett, egymásra kell támaszkodnunk. Ha nyerünk, ha nem, december kilencedikén érdemes megnézni a Nap tévét.

– Miért?
– Újra felszabadultan beszélhetek. Bár már most érzem, hogy belülről minden más. Lehet, hogy megvet, de egyre több kérdést másképp értékelek. Tapasztalom, sokan többet akarnak. Imádják a labdát. Bele is dögölnének, csak végre siker legyen!
– Akkor miért nincs?
– Vezetői kérdés. Nincs, akit kövessenek. Ha megfelelő elnököt találnak, hirtelen minden megváltozhat.
– Van jelöltje?
– Lenne. Több is.

– Csak kettőt mondjon!
– Négyet nem lehet?
– Ötöt is, csak már kezdje!
– Bárki bármit mond, bármi jelent meg a különböző lapokban, akár a Nemzeti Sportban, változatlanul tartom: Csányi Sándor, Erdei Tamás, Hernádi Zsolt, Eppel János.
– Csányi Sándor már bejelentette, hogy nem kér az elnöki tisztségből.
– Engem kérdezett, nekem ez a véleményem.

– Egyébként ez az erősorrend is?
– Az MLSZ viszonylatában igen.
– Hol az ötödik?
– Az ötödik a vésztartalék, de szerintem nem lesz rá szükség, ha rajtam múlna, a megnevezett négyet egyszerre kérném fel. Kötelékben. Ennél erősebb csapat
nem létezik.

Mindenkit mozgósít a pályázat sikeréért

– Látom, szervezőbizottsági elnökként is beindult: szinte valamennyi napilapban egész oldalas hirdetések, tévé- és rádióreklámok, óriásplakátok, baráti kézfogások, megbékélés, bárhova fordul az ember. Kit mozgósít még a pályázat mellett?
– A Napkeltét először 1993-ban akarták levenni a programból. Hankiss Elemér, az MTV elnöke a Sárközy Erika vezette Reggel mellett és ellenünk döntött. Ezt annak ellenére tette, hogy a mi nézettségünk volt nagyobb. Az akkori főszerkesztővel, Székely Ferenccel beindultunk. Elértük, hogy Hankiss Elemér fogadjon bennünket. Közölte, hogy ilyen még nem volt. Valamennyi parlamenti pártból, összesen kilencvenhat képviselő hívta fel az érdekünkben telefonon. Azt hitte, hogy a kellemes meglepetéstől elájulunk. Pedig mi Székelylyel együtt fel voltunk háborodva. Előző nap háromszáznyolcvanhatan ígérték meg…

Sok esemény, egy kabala
Gyárfás Tamás beleszeretett a puliba, ezt jelzi, hogy az úszó Európabajnokság után a futball-kontinensbajnokság magyar pályázatának is a puli a kabalafigurája. Netán csak spórolt? Nem, ennél mélyebb filozófia áll a döntés hátterében: "A MOB-ban már ösztönöztem, de a Nemzeti Sporthivatal elnökének is javasoltam, hogy valamennyi tekintélyes magyar rendezésű világversenynek a puli legyen a jelképe. Ha látják a mi kis pulinkat, rögtön tudják majd a világban, hogy már megint a magyarok csinálnak valamit. De ez csak egy javaslat. A futballistáknak legalábbis tetszett."